Dátumközpont

Az adatközpontok alapvető architektúrája az, hogy a szekrényben lévő szervereket alacsony szintű kapcsolókhoz, az alacsony szintű kapcsolókat pedig a felső rétegű kapcsolókhoz csatlakoztassa. A korai adatközpontok átvették a hagyományos háromrétegű hozzáférés-aggregációs mag architektúrát, amelyet a hozzáférés-metró-gerinc struktúrájú távközlési hálózat mintájára alakítottak ki. Ez a háromrétegű hálózati struktúra kiválóan alkalmas a szerverek és a külső eszközök (észak-déli) közötti átvitelre, az adatközponton kívülről pedig a központba továbbítják az információkat.

Mivel a felhőalapú számítástechnika és a nagy adatforgalom iránti kereslet a szerverek közötti (kelet-nyugati) adatáramlás növekedéséhez vezet, a piacon kezdett megjelenni egy kétszintű levélgerinc-architektúra, ahol a konvergenciaréteg és a magréteg összeolvad. Ebben a topológiában a hálózat három rétegből kétrétegűvé van laposítva, és az összes blade kapcsoló mindegyik ridge switch-hez csatlakozik, így bármely szerver és egy másik szerver közötti adatátvitelnek csak egy blade switchen és egy ridge switchen kell keresztülmennie, ami csökkenti. annak szükségessége, hogy az eszközök kapcsolatot találjanak vagy várjanak rájuk, csökkentve a késleltetést és csökkentve a szűk keresztmetszeteket. Nagymértékben javítja az adatátvitel hatékonyságát, és kielégíti a nagy teljesítményű számítástechnikai fürt alkalmazást.